Bővebb leírás
Írásos nyoma és egyben a börtönszleng létének a bizonyítéka is az a fiktív levél, melyet az egyik intézet fogvatartottja fogalmazott meg: "Tisztelt Orszábosparancsnokság!!! Én, mó Orsós II. Aladár úgy gondoltam írok má a Parancsnok Úrnak, hogy erisszen má haza, mert gond van a kéróval. Tuti, hogy én visszagyüvök me itt Vácon jó a haszelás, meg amúgy is olyan csávó vagyok, aki nem szokott pucolós lenni. No azt bevonulós is vótam, kérem én be is vonútam a kukoricásba böngészni. Na szóval írt a Rózsi, hogy befújta a szél az ablakot, meg így télen kéne má gazt kaszáni a teheneknek, és a merci kereke is leengedett. Szóval lé az van otthon, ott a baró merci (még a rabiból maradt), és ezeket a dógokat nekem kőne összehozni. Itten is jó csávó vagyok az operációsnál a 13-as számot kaptam, tessék csak megkérdezni. Oszt a nevelő is kamáz, mert én mindig megmondom a frankót. Szóval erisszen má haza, mert igen mennék má! Majd ha a sógorék betalálnak akkor kűdök egy kis lóvét is magának. Tuggya én lóvés csávó vagyok, oszt tejelek is rendesen. Tudom én, hogyan aveszolnak ezek a dógok. Írjon ám hamar, mert a Rózsi várja a levelem, hogy megyek-e má. No meg osztán fleknit se csóreljanak hiába! Kezeit csókolom: Orsós II. Aladár."