Bővebb leírás
A XIV. dalai láma 1992. évi magyarországi látogatására időzítve jelent meg először a kis kötet, amely két rövid tanulmányt tartalmaz - két rövid bevezetőt a tibeti buddhizmusba. Az első (Tibeti buddhizmus) szerint "A vallás szükséglete onnan ered, hogy az anyagi fejlődés, bármily számottevő is, önmagától sohasem idéz elő tartós és kielégítő boldogságot. Minél többet érünk el anyagilag, annál inkább hatalmába kerít az aggódás és a félelem". A felszabaduláshoz szükséges, hogy rálépjünk egy ösvényre írja a dalai láma. Különböző ösvények léteznek a különböző lények számára, ezeket mutatja be egy-egy rövid fejezet. A lényeg az, hogy - a szerző szavával élve - "gyakorolni kell egy rendszert". Aki megvilágosodik, ezeket a forrásokat mutatja meg a többi embernek, méghozzá a realitásról, a dolgok létezési módjáról szóló tanítás segítségével. Ez a megállapítás már átvezet a másik tanulmányhoz, amely Kulcs a középső úthoz címet viseli, s amely azzal a szándékkal íródott, hogy mindazoknak, akik nem olvashatják a tibeti szövegeket, segítsen "megismerni az üresség mély értelmű és kifinomult tanát". Ez a tanulmány tehát kizárólag az üresség tanát taglalja, mint a buddhista tanítás egyik központi kérdését. A dalai láma könyve világos, könnyen érthető okfejtésével - mindenki számára hasznos olvasmány, aki éppen most igyekszik megismerni ennek a világvallásnak a lényegét. A fordító, Váncsa István utószava kiemelkedik a műfaj átlagából: a kiváló publicista elegáns fejtegetése párhuzamot állít a logikai pozitivizmus és a buddhizmus tanítása között, ezzel is rádöbbentve az avatatlan olvasót, hogy az európai és keleti gondolkodás között sokkal több a rokonság, mint azt első pillantásra hinnénk.